fotómanipuláció

Kata mutatott egy hiperszuper oldalt!! Nem akad össze se a firefox-szal, se a linux-szal, könnyű, érthető, hipphopp jpg-ben elmenthető, imáááádooom!
Próbáljátok ki!
Ez a reggeli zúzmarás játszótér:

És ez manipulázva!!

Meg ez:

Menjetek játsszani!! :D

piskóta jó eledel...

Még sose voltam ct tag, de most bátorkodtam Osli felhívására jelentkezni! ÉÉÉÉÉS, beválasztott tagnak! Hipphipp és mindenféle örömújongás!!
Ráadásul így visszamenőleg a legutóbbi készletét is megkaptam, hát hamarjában és örömömben ezt alkottam belőle! :)
A versikét anyu énekelte nekünk kiskoromban, és annyira ették a gyerekek a babapiskótát! :D

Ez pedig a készlet:

titkos napló?

Tegnap Toni blogján Katalin hozzászólásában volt egy link ide, Mártához. Azóta egy évnyi bejegyzését olvastam végig, és (szerencsére) még nagyon sok van. Egyszerűen nem tudom abbahagyni az olvasást, olyan fura érzések kavarognak bennem tőle, miatta, olyan gondolatokat juttat eszembe, amikről azt hittem, nincsenek bennem. Már. Vagy még. "Semmi különös.""Csak" a mindennapokról ír és fotóz. A kommenteket el sem merem olvasni, mert a bejegyzésektől is folyton kipotyognak a könnyeim.
(Na jó. Most feljön megint a kérdés: miért publikus, hogy ez van most velem? Azt hiszem, akarok magamról írni. Tudom, hogy vannak, akik szemlesütve olvassák, mert úgy gondolják, nem illendő megtudni rólam ennyit. Pedig de. A kamasznapló titkos. De elolvasni valakiről akit szeretünk olyasmiket, amit szeretnénk tudni róla, hogy ő hogyan látja ugyanazt a világot, mint mi; hogy a közös élményekből ő mire, hogyan emlékszik, az jó! Az igazolás, az lélkesimogatás. Főleg, hogy ez nem egy titkos napló!)

Jókai Csokonairól

Találtam egy tökjó idézetet az És mégis mozog a Föld-ből. Aztán lett hozzá egy oldal is. :)

így múlik el...

A cewén tárgyakról kellett oldalt készíteni. Valamiről, ami nem mozog. Hát ez nem... :)
Hozzáteszem, hogy egy éve még nagyobb érzelmi kitöréssel fogadtam volna, ha egy dísz összetörik. Most viszont konstatáltam, majd elballagtam a gépért, kerestem valami jobb szöget, állítottam amit csak tudtam az automata gépen, és kattintottam. Úgyhogy a szemléletem már kezd megváltozni: köszi Krissssz!!

miniscrap

Tegnap délután, míg oviban voltak a gyerekek, töltögettem innen, majd nyomtattam, vagdaltam, és mikor hazaértek, nekiláttunk "scrappelni" a konyhaasztalnál.
A lányokénál az elrendezésben segítettem, de csak picit, viszont mindent ők ragasztottak föl, és a fotókat is ők választották ki.


Barni minden elemet maga vágott ki, és teljesen egyedül rendezte el. Ráadásul, mivel ő ezt a jelmezes fotót választotta, amihez nem volt kész kit, még ki kellett a scrapes cuccaim közül válogatni hozzá illőket. Én lapozgattam, ő válogatott. :)

Én meg vagyok elégedve velük, és újfent megállapítom, hogy nekem nagyon nehéz hagyományosban gondolkodni! Sokszor tapogattam a nem létező egeret, hogy jaj, ezt itt le kéne kicsinyíteni, vagy ide jól jönne egy kis összemosás. :)))
Azért nem bírtam megállni, én is barkácsoltam egy macist. ;)

napok-képek

Csodásak az Project52-es alkotásaitok, én az idén biztos nem vágok még bele ekkora fába. De azért össze-összefoglalom, mi történik velünk - elsősorban a nagyszülők miatt. Ezért nem is "csicsáztam", csak összegyűjtöttem a januári képekből egy csokrot. Gondolom, majd lesz egy párja is, hiszen még csak egy fél hónap telt el! :)

sulikuckó

Elkezdődött a készülődés az iskolára... Barnim nagy lelkesedéssel várja. Múlt héten volt az első foglalkozás, amit a leendő tanító néni tartott. Előtte nagyon izgult, pörgött, de aztán mikor beléptünk az épületbe, megnyugodott. Olyan kedves, barátságos ez a kisiskola! A teremben egy jancsikályha, mosdóállvány lavórral, zománcos kannák, a plafonról egy óriási kínai sárkány lóg le: a negyedikesek munkája!
Ica néni nagyon kedves volt a gyerekekkel - igaz, még nem állt át az agya a 6 évesekre; sokszor negyedikes környezetórának tűnt a foglalkozás... :) Gyeremek jól vette az akadályokat, tudta, melyik állatok alszanak téli álmot, és mik vadásznak télen is.
Nagyon elfáradt, azt mondta, de alig várja a következő találkozót.

vízkereszt

Elvitték az angyalok a karácsonyfánkat. Szerencsére a habkarikákat (mi ez anya, gipsz?), csokis mézeseket, szaloncukrokat és csokifüggesztékeket a gyerekek nagy örömére itt hagyták. :)
Ki akartam próbálni a textúrázást a díszekről készült fotókon, nagyon sokat variálta vele, mert alapvetően az eredeti is annyira tetszet...

elkezdődött

Az idei első cewe kihívás a kezdésről meg a tiszta lapról szól. Igazándiból egy valóban üres lappal gondoltam indulni, de poénnak hittétek volna. Pedig nem. Amióta írni tudok, mindig olyan csodálattal nézem az üres lapot: nemsokára ÉN fogok jeleket hagyni rajta! (igen, gyógyíthatatlan - grafomániának hívják...)
Szóval ez az ötlet kilőve, hát játszani kezdtem krisssz légies papírjaival, mosogattam őket egybe, aztán előkerült ez a fotó. November 15-én (!) készült, ragyogott a nap és 17 fok volt. Lacus kattogtatott.
Meg hát itt van ez a jól kiötlött már-már logó évszám is, összeadva, aláhúzva ez lett belőlük:

2011.

wááá, az előbb kovaxka adott egy ötletet! nem nyugodtam, míg meg nem králtam gyorsan, mert annnnyira kifejezi, amit most érzek, gondolok, tervezek! megmutatom nektek is:

jójó, nem lelkendezek itt, megyek aludni! holnap ovi! (végre! :D )

ujjééé...v!!

Nekem az előző is nagyon boldog volt, ezt az ideit is így tervezem! Csatlakozzatok blogtársak! :) Legyen boldog, pozitív, kitartó, jusztis, meg széllelszemben, nevetős, letojós, csakazértis JÓ évünk! Kin múlik? :D
A mai, egyben az idei első szkreppoldal Dorkámról, aki tegnap végigmajomkodta a szilveszter délutánt:

És köszi köszi mindenkit, akit emiatt az abbahagyhatatlan őrület miatt megismerhettem, akik követnek (vagy bottal ütik a nyomomat), akik hozzámszólnak, meg akik még ennél is közelebb kerültek! ;) Puszi mindeteknek!!!