2010. december 30., csütörtök

még (+gimp kérés)


Prezentálandó, hogy milyen szuper anyu vagyok. :) Három gyerek, ebédrittyentés, kreatív délután (ők gyurmáztak és festettek, én vagdaltam mindjárt mutitom, mit), kávé, uzsiztatás, közös porszívózás velük... , felmosás, még csak fél 5, és még egy scrappet is mutatok, ami ezek közben lett. :)
Ki akartam próbálni gimpben Krissz befagyott ablak trükkjét, de nekünk nincs ez a gyormaszk dolog, vagyis rétegmaszk van, csak azzal nem az jött ki végeredménynek. (lehet, h valahol rosszul vontam gyököt...) off: lécci, ha valami gimpes guru stikában olvas engem, legyen oly jó, és árulja el, hogy a fenében lehet ezt a rém bonyolultat gimppel megoldani: egyenes vonal húzása nem szabad kézzel!?!? Kösziiii!
Amit meg a tesókámnak bütyköltem gyorsban: A karácsonyi freebie dömpingben tölöttem le egy gyorsnaptárt, tk. 12 quickpage, azokba raktam képet, meg rá a cewés naptársablont, kinyomtattam, kalapáltam bele olyan lyukszegecset, vagy hogy híjják, meg kimatricáztam, hogy csillogjon, és kééész! (úgy még nincs fotó, csak a digi részét mutatom)



szánkózás

Nálunk nagy hó van, és nagy hideg. (mondjuk nem bánom, a téli szünet legyen téli!) Egyik nap elmentünk a kis cimborákkal szánkózni, ami azért különleges, hiszen itt az Alföldön nagyjából a szánkózás abban merül ki, hogy a szülő húzza maga után a becsomagolt dedeket. Na, most azért volt csúszás is!!! Ismerős apuka futott egy nagyot, majd elengete a madzagot, a picinyeim meg sikogattak, amíg a szánkó siklott!
Hideg volt, de sütött a nap, kipirultunk, minden hófehér volt, hmmm, én élveztem nagyon! :)

2010. december 26., vasárnap

rózsaszín


Teljesen meglepődtem ezen a készleten. De aztán megszerettem. :) Tegnapi fa alatti képek mamiéknál.

2010. december 25., szombat

ezerkilencszáznyolcvannyolc

Akart készülni egy sorozat életem fontos karácsonyairól. Egyenlőre csak az első darabja van kész. (Hátha lesznek nyugis napok, és akkor elkészül a többi is.)
Akkor addig is: érdekes módon nagyon kevés gyerekkori karácsonykor készült fotó. Ezen az akkori teljes család rajta van (persze az aput kivéve, aki kattintott). Talán akkor épp azért fényképeztünk, mert rendhagyó módon nem abban a szobában volt a fa, mint ahol máskor mindig.
16 éves voltam ekkor, mégis csoda volt a fa, meglepetés az ajándék. (bár gondolom, volt 1-2 blúz és pulcsi, amiken előtte megküzdöttünk a boltban az anyuval, mégis a "csinos" darab győzött...
Emlékszem arra is, hogy nagyjából eddig az időig raktuk a fára a szaloncukrot, utána tálban volt alatta. A sztori annyi, hogy előző este az anyuval meg a hugommal felkötöztük a szalonokat: egy fonál két végére egyet-egyet, majd átakasztottuk a két szék támláján nyugvó partvisnyélre. Két doboz (emlékeztek, akkor még dobozban volt a szaloncukor!) után meggörnyedve felálltunk, majd azzal a lendülettel meglöktük a széket, a partvis leesett, a rengeteg madzag összecsúszott, egy gubanc lett az egész.... :D Nos, azóta madzag nélkül ülnek a tálban. (A mi idei fánkon van szalon. Meg csokifüggeszték. Meg habkarika és mézeskalács. Csupa gyerekdolog. Mint '88-ig nálunk is.)

2010. december 22., szerda

ajándék

Énekkaron holnap kiskarácsonyozás lesz. Szerencsém van, mert az általam húzott lánynak a testvére is énekkaros! Így titokban hozzájutottam régi fényképekhez, aztán már csak pár nap scrap, néhány éjszakányi nyomtatás, ma délelőtti festés, lyukasztás, díszítés, éééééés, íme. Biztos nem jár erre, így ti előbb láthatjátok, mint ő.
(Ez a hibridezés nagyon klassz, de rettenetesen időigényes dolog! Minden kalapom le a hagymások előtt!!)







2010. december 21., kedd

mézes-mesés

Az eheti kihívásra a mézeskalácssütő technika órámat örökítettem meg: a három kisdeszka, három gyerek, három cipó, egyszerre minden, hogy segíteni tudjak, hogy igazságos legyen.
A másik hír: meglepetés levél Tonitól! Úgy értem igazi, papír alapú, postás-hozta levél. Amiben a kisfia, Milán saját (2,5 éves) meséje olvasható. Tündéri, és nagyon kedves meglepetés volt! Köszönöm itt is!

2010. december 20., hétfő

angyalka

Hoztam egy oldalt ma, amin Dorcikám nyújtózkodik a padon állva, hogy elérje a kapcsolót. Egy éve lassan. Ma már "simán" feléri. Persze, hogy aktualitása legyen, megangyalkáztam kicsit. :)

2010. december 16., csütörtök

meglepi

(Üzenet apunak: el se olvasd, sok lesz benne a nemértem szakkifejezés!) ;)
Kedveseim, akik nyomon követtek! Lassan egy éve lesz ennek a szenvedélynek, a mindennapi gyakorlásnak, számítógéppüfölésnek, gimppel kínlódásnak, majd kiigazodásnak és megvilágosodásnak. Annyi mindent kaptam a scrap-től: a kreativításom kiélését, rengeteg megerősítést, dicséretet, elismerést, barátokat, tapasztalatokat.
Ezért hálából összeállítottam egy kis ajándékcsomagot nektek! Remélem, van köztetek olyan, aki a díszek láttán sikoltozni kezd, meg érezni a fenyő illatát, a szaloncukor zizegését, az érzést, amikor először látta meg augusztusban a karácsonyfadíszes dobozokat a spájzban.
Nagy szeretettel bütyköltem, remélem, örömet okozok vele! Szívesen megnézném, mit tudtok vele kezdeni!!
Akkor jöjjön Ő, a kis készletke:

letölthető innen

2010. december 15., szerda


Quickpage ugyan, de nem akartalak kép nélkül hagyni benneteket! :) Sok dolgom van, rengeteget scrappelek is, de még nem mutitható! :)

2010. december 13., hétfő

még miki

Böngészgetés közben kezembe akadt ez a fotósorozat. Aktualitás is vol a héten. Hát megszületett ez az oldal. Lányocskáim egy évesen, etetőszékben ücsörögve. (a cewén már láthattátok, ide főleg az apu és a mami kedvéért teszem föl, hogy ők is gyönyörködhessenek!) :)

2010. december 12., vasárnap

új ruha

Anyukám rám szólt, hogy gyűrött a csipke a bloghátteremen!! :) Úgyhogy amíg kivasalom, addig ez lesz az új ruha! (köszi érte @ginak!)

2010. december 11., szombat

"főanyu"

Ezt az elnevezést biggyesztette rám az én életem párja, miután kineveződtem szeptemberben az óvodai szülői közösség elnökévé. (=mindenesévé...)
A meló abból áll, hogy havonta beszedem a csoportpénzt, aztán jól el is költöm mikicsomagra, karácsonyi színezőre, névnapi virágra, ajándékutalványra - persze nem saját részre! :) Emellett szerkesztem a blogot, ahol tájékoztatom a bé szülőtársakat az eseményekről, amiken aztán ők alig vesznek részt. Ez persze engem nem tántorít el, megrázom magam, és pisilek tovább szembe a széllel.
Most pl. úgy juttattam az intézményt egy extra 30 ezres bevételhez, hogy jótékonysági képeslapárusítást rendeztem. (mondanám, hogy -tünk, de a Tisztelendő úron kívül nem volt más segítségem.) Azaz elkértem minden kisgyereknek egy rajzát az óvónénitől (90 gyerek jár az oviba), ezeket egyenként beszkenneletem, majd hipphopp gimpben rittyentettem kereteket, feliratot, aztán már csak be kellett illesztgetnem mögé a beméretezett, megélesített rajzokat. Készült mindenkinek névreszóló zacskózáró is... Nyomtatás, vagdalás, zacskózá, tűzés, árusítás.
Ugye milyen jól néznek ki így egykupacon???

(LDD_ChristmasSketchbookQP, csak hogy legyen valami formája)

2010. december 10., péntek

szülinap

Vasárnap négy évesek lettek a kislányok! :) Minden nagyszülő megjelent eme jeles napon, elhalmoztuk őket ajándékokkal, megvolt minden, amit ők kívántak is (roller és póni). Volt torta tüzijátékkal, Barni rajzolt nekik. A legszebb pillanata a napnak számomra az volt, amikor lefekvés előtt Tamarám azt mondta: anya, nagyon jó szülinap volt!

2010. december 7., kedd

mikulás

Három évvel ezelőtt volt nálunk aktuális a cumiról való leszokás. Már mindent megpróbáltunk, ígérgettük, hogy nem veszünk többet, de semmi sem használt. Mígnem egyszer már annyira elszakadt, hogy a gumijába bele lehetett dugni a gyerek ujját!! Akkor már pedzegette, hogy ő odaadja a mikulásnak. Előző este leszakadt végleg a gumi, csak a csonk maradt. Azt kis hüppögéssel még szívta kicsit, úgy aludt el. Aztán elérkezett ötödike estéje, kikészítettük a csizmákat. Kicsi Barnuskám odament, hősiesen beledobta a cummát, és reggelre csomag volt a helyén! :) Nagyon sokáig nem hozta szóba, és mi sem kérdezgettük. Ma már magától nem emlékszik rá, hogy vlaha a cumi rabja volt!

2010. december 6., hétfő

adventi naptár

Ígértem képeket a sajátkészítésű adventi naptáunkról. Még novemberben gyűjtögettem innen ötleteket, és muszáj volt a mágneses-sütőlapos naptárt elkészítenem! Vettem mágneses nyomtatópapírt (nagyon szép fényes a felülete, de nem maszatolódik el rajta a festék, és igen élénkek rajta a színek), arra kinyomtattam kis képecskéket a scrap-gyűjteményemből. Ezekre ragasztókockával rögzítettem a számokat, a tálcára pedig megrajzoltam a "naptárt", beírva a decemberi fontos eseményeket is. Minden nap fel lehet rakni a széléről egy újabb képecskét a helyére. (na és persze naponta 10x átrendezni a szélét...) :)

2010. december 4., szombat

adventi koszorúk



Még nem is mutattam: a piros-arany anyósoméké lett, a csokiszínű, angyalkás a miénk. Idén főleg ehető díszeket fogok rakni a fára (mézeskalács, bolti csokismézes perec, habkarika a Bergmanntól, sk szaloncukor), ehhez passzitottam a narancskarikát, fahéjat is.
Sok ötletet gyűjtöttem, majd még mutatom, mi készült el!:)

2010. december 2., csütörtök

drámabemutató

Egyszer régen, még a múlt században Ritus megfertőzött engem. Megfertőzött a drámapedagógia iránti lelkesedésével. Azzal a szemlélettel, hogy lehet úgy tanítani egy (sok) gyereket, hogy ez ne fájjon neki. Hogy lehet kérdezve rávezetni őt a válaszokra. Lehet felvett szerepben valós probléma elé állítani, aminek végiggondolása majd a valós életében válik hasznára.
Elvégeztem hát én is a drámajáték-vezetői kurzust, meg aztán még sok másikat ebben a témában. Szívem csücske most is. Ha kívülálló kérezi, mit is takar ez a "dráma", mindig nehéz helyzetben vagyok. Ha azt mondom, "drámázunk", olyan, mintha azt mondanám, gyümölcsöt eszünk. Mit? Almát, banánt, kiwit, körtét, dinnyét?? Mindegyik gyümölcs! Egyik nap ezt, másik nap azt. Néha meg gyümölcssalátát. Vagy gyümölcstortát. Netán gyümölcsmártást. Értitek? Székfoglalós szabályjátékot is játszunk, meg királyi születésnapot meghívott vendégekkel, akiket cipőkkel személyesítünk meg. Kinizsi életébe és döntésébe helyezkedünk bele, máskor meg állóképben mutatjuk meg, milyen, ha megijedünk valamitől.
Most 10 fős nagycsoportos korú gyerekekkel játszom hetente. A héten nyílt foglalkozást tartottunk a szülőknek. Mindenki eljött!
A fekete bakancs katona volt a vár kapujában, a fehér szandál udvarhölgy, a rózsaszín gumicsizma a szakács, aki eperért szaladt ki a sáros kertbe (!!!), a kocsicipőcske a legkisebb királylány. A sportcipő a királyfi, aki ritkán ücsörög a trónján. Értették, hogyan mozgassák a hétköznapi cipőket az általuk kitalált szereplőként. Hoztak a királyfi születésnapjára ajándékot: kardot, csörgőt, epres sütit, focilabdát, bátorságot!
Jó volt érezni a hátunk mögött a csodálkozó szülőket, hogy jééé, miket tud ez a gyerek!

2010. november 26., péntek

Adventsplanner

megmutatom, mit bütyköltem magamnak. :) Mert én ilyen listázós vagyok. :)

2010. november 24., szerda

óvodai kép

ezt nézzétek!:)
Neeem, én nemakaroook! (én meg akartam, hogy mind a három rajta legyen)

2010. november 22., hétfő

szivárvány


Egész éjjel azon gondolkodtam, ami tegnap este a templomban világosodott meg a fejemben...
Nekem "bejön ez az Isten-téma", sokmindent elolvasok ezzel kapcsolatban, már viszonylag ifjú koromban is kialakult véleményem volt a vallásról, az egyházról, arról, hogy ezeknek vajmi kevés közük van a lényeghez. Ezen kívül "jóban vagyunk", szilárdan hiszek, igaz nem abban, amit a hittanon, a templomban el akarnak hitetni velem. Ez eddig persze magánügy. De tegnap arra a részére jöttem rá, ami a pedagógusi szívemhez szólt. Arra, hogy hol is rontjuk el ezt az egészet. Jóhiszeműen, nem direkt rosszat akarva, de mégsem a jó úton vezetjük a nyájat! (Szerintem, szerintem, igazán nem tudok más nevében beszélni.)
Mert mi is a lényeg? "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Nekem ez azt jelenti (egyébként az egyik kedvenc idézetem), hogy ha azon az úton megyek végig, azzal az igazsággal a szívemben élem az életet, mint Jézus, akkor "itt a Földön van az Isten országa"! Az az út pedig a szeretet útja. És ez annyira egyszerű, amennyire egy bölcs igazság az. DE! Amíg a sorrendet úgy tanítjuk a gyerekeinknek, amíg a templomokban (vélhetőleg valamiféle udvariasságból) azt a sorrendet követjük, hogy Jézus szeretetében éljünk, és úgy szeressük egymást, mint magunkat, addig... Addig azt erősítjük (legalábbis bennem eddig ez erősödött), hogy van VALAKI, aki szeret ENGEM mindenek fölött, ha ÉN megfelelelk az Ő elvárásainak, akkor vele lehetek majd a MENNYBEN. És egy szó se esik a többiekről! Akikkel minden nap találkozom. Illetve mindenki a saját és az Isten viszonylatában kerül a képbe. Ha viszont azt a részt hangsúlyoznánk ki, hogy a szeretet Jézusban az azt jelenti, hogy te meg én megpróbáljuk egymást úgy szeretni, ahogy mondjuk Jézus a többieket, vagy netán úgy, ahogy az Úr Jézust, akkor itt a Földön nem tud más lenni, mint menyország! Akkor itt jó lenne élni! Akkor fel se merülne egy csomó háború, önzés, bánat.
Most megálltam. Lehet, hogy ezt mindenki tudta eddig, csak én nem??? Mármint, hogy ezt jelenti a szeretet Jézusban. Bár, ha tudnánk, legalább halvány látszatja lenne azért a próbálkozásainknak.
A szivrványos oldalon van még valami, ami nem vág egybe a templomi dolgokkal, illetve szerintem de, mert ugyanarról beszélünk. Elvileg nem hiszünk a reinkarnációban, csak az örök életben. Nekem ez nem egymás ellentéte. Én úgy értem az örök életet, hogy a lelkem örök, és hogy végre teljesíteni tudja ezt a legegyszerűbb dolgot, hogy szeressem a másikat, ezért addig kap lehetőséget, amíg szüksége van rá. Isten optimista. Tudja, hogy egyszercsak megértjük. És kivárja.
És ez engem megnyugtat, boldoggá tesz, és arra ösztönöz, hogy megtegyem. Szeressek. Nagyon nehéz, és egészen biztos vagyok benne, hogy nekem még nagyon sokszor kell születnem, hogy végre sikerüljön.

2010. november 19., péntek

köd

Itt a november! :) Az a bizonyos, nedves, ködös, sötét. Én nem bánom, hiányozna az évből, ha kimaradna. Persze így, hogy 19-e van, és eddig 15 fokos napsütésben viháncoltunk, akár jöhet is. Észrevettétek? Még alig van karácsonyi dekoráció meg hangulat, máskor, ha előbb bejön a rosszidő már november elején feldíszítik a boltokat. Szerintem most jó tempóban lépkedünk az advent felé.
Múltkor lefotóztam a napraforgónkat. Ez a szép kis készlet is nagyon tetszett. Hát tegnap este, szinte magától született ez az oldal.

(sh_novembergift freebie)

2010. november 17., szerda

díj és kihívás

Jelentem, tegnap befejeztem a karácsonyi ajándékvásárlást a gyerekeknek! Tele minden dugihely. Ráadásul a lányok decemberi szülinapjával meg a mikulással is számolnom kell ilyenkor. Sikerült minden kívánságukat beszerezni, már "csak" a felnőttek vannak hátra. (ők a nehezebb dió...)
Arra gondoltam, idén sokan fognak tőlem könyvet kapni. Úgy értem, hogy tőlem hogy olyan könyvet, amit én már elolvastam, tehát "használtat". Két okból fogom ezt tenni: azért, mert úgy gondolom, személyesebb, hiszen mindenkinek olyat választok, ami szerintem tetszeni fog neki, a másik ok pedig a környezettudatosság. Hiszek azokban a kezdeményezésekben, amik szerint rengeteg fölösleges dolgot birtoklunk, amikből ha egy családban/társasházban/városban egy-két darab lenne is boldogulnánk.

Nos, emiatt nem voltam tegnap gépközelben, így reggel szembesültem a kellemes meglepetéssel: én is megkaptam a kreatív blogger díjat. Mégpedig Ritától, akit én nagyon csípek! :) És akinek nagyon köszönöm, hogy gondolt rám. Akiknek én továbbadnám, azok már előzőleg megkapták, vagy most, többektől is, hát nehéz dolgom van. Aztán eszembe jutott, hogy a cewén van pár "új arc", akik nagyon ügyesek, így aztán tőlem ők kapják:
golya, blissz, kmonali, akik szorgalmasak, kitartóak és tök jó oldalakat alkotnak, a "régiek" közül gyninek, akinek olyan kedves, barátságos, szívmelengető a blogja, ányinak a gimpes leckék miatt, a három lánynak (Francinak, Jankának és Szabinak) a mindennapi betevő képekért és akár megkapták, akár nem, Margónak és Kreativhitnek, mert nagyon szeretek náluk időzni!

A díjhoz tartozik, hogy hét dolgot el kell árulni magamról. A cewén pedig az asztalunkról szól az eheti kihívás. Hát, gondoltam kettőt ütök egycsapásra! :) Megfelel így? ;)

(1.számítógép nélkül nehezen lennék meg 2.szeretnék egy régi balatoni villában élni 3.kanállal iszom a kávét 4.minden nap énekelek magamnak és a gyerekeknek is 5.szeretek turkálóba járni 6.szeretem a pizsamákat és vastag zoknikat 7.legjobban 5b-s grafittal szeretek írni)

2010. november 15., hétfő

2010. november 13., szombat

nyár

18 fok volt ma délben! Novemberben!! Kardigánban futkostunk a kertben, lőttem pár képet is a gyerekekről, az egyikből még edzés előtt oldal is lett:

(Beluga SimpleJoy minikit, meg a háttérbe mosva a mai ég- ez nem látszik, de én tudom, és még egy kis fotómanipula is sikeredett.)
Kisbé egyre ügyesebb kungfun, ma már el is mehettem kicsit, már nem kell ott ülnöm végig. :)

Kész lett a következő oldal a mai képekből. Sokat variáltam ezzel, leszedtem, ami rajta volt. Olyan emlékgyűjtőstasakos, amiben a képek mögött szövegek is vannak (gondolom), meg az a kis érme - mostanában kezdik érdekelni a pénzek, a gyűjthető érmék. Aztán mégse tudtam kommentet írni... A nagyszülőknek talán így is tetszik... ;)

2010. november 12., péntek

kamélia

Az anyuéknál kinyílott a kamélia, csodálatos élénk színben pompázik a hűvös ablakban!
Nézzétek csak! :)

2010. november 9., kedd

lila-sárga

Janka nekünk ajándékozott egy csodapacás, csodalepkés szép kis készletet, hogy csináljunk vele valamit. :) (katt a címre!!)
Nem igazán karácsonyi színvilág, de én már annyira lázban égek, hogy kicsit azért karácsonyvárós lett.
Ezek anagyon szép készletek viszont előhoznak bennem egy furcsaságot (mint pl. Mörjike múltkori képeslapos-pacás háttere). Annyira készen vannak, és magukban olyan mutatósak, hogy nem merek rájuk fotót tenni... Hm.
Betegek vagyunk, itthon köhögünk párban, némán, mert ahogy beszélni kezdenénk, rögtön ránkjön az ugatás. Szerencsére a gyerekek immunisak ránk. :D

Janka készletén kívül Krisssz régikönyv sablonja és pár karácsonyi apróság van rajta.

2010. november 7., vasárnap

beszámoló

A hét elején nagyszülőztünk: elbuszoztunk a három csemetével Veszprémbe. Csodaszép időnk volt, júniusban többet fáztunk... :)
Sajnos valaki rámköhögött a buszon, és most épp azon gondolkodom, ha kiköpöm a tüdőmet, meglenne az ebéd... Viszont már kellett az ujjaimnak egy kis gimpezés, Kisbé olyan édesen csiribízte a leveleket, a letöltögetett aktuális blogtrain darabkáival és mörjike maszkjával ezt sikerült kihozni belőle.

2010. november 1., hétfő

bulibeszámoló

A buli nagyon jól sikerült!! :) A jelmezek itthon fellelhető maradékokból: tök, fehér cica és denevér.

A memóriakártya és a feladatlapok is nagyon tetszettek nekik, bár Barnim azt mondta, lehettek volna nehezebbek is! :)
Amikor besötétedett, összegyűjtötték a csokikat az udvaron.

Aztán kajáltak, futkostak, és már vége is lett.


A négy gyerek és a 2 óra pontosan ideális volt egy ilyen rendezvényre. :)) Jövőre is lesz, az biztos!
"Köszi anya, hogy így megszervezteeed!" - mondták.

2010. október 30., szombat

haloween

Én szeretem ezt az ünnepet, és nem izgat, milyen eredetű. Ha jobban elmélyedünk a magyar néphagyományban, a tökpofákkal való ijesztegetés nálunk is "divat" volt egy időben. A babonáinkban is meglehetősen gyakoriak a visszajáró lelkek, boszorkák, fekete macskák. Úgyhogy kár is fintorogni. :))
Nálunk este buli is lesz, Barnus kis barátnője, Dalma jön át, így a négy gyerekkel jelmezes forgatagot tartunk. Lesz csokikeresés a sötét kertben zseblámpával, nyomtattam nekik labirintuoso, színezős, párkeresős kis feladatokat,

készítek keménytojás szellemeket, vettünk a Lid...-ben szellem alakú rántotthusit, magunknak meg vámpíros party-italt. :)
Majd beszámolok, hogy sikerült. :)
Az oldalam a cewe eheti kihívásán a tesóméknak készített kis ajándékcsomagok állnak az oldal középpontjában. (akik mindjárt összetalálkoznak!!!!)

2010. október 26., kedd

kirándulás

A hétvégén Jocó elvitt minket kirándulni. Egészen Pusztavacsig mentünk (ez tőlünk 23 km), ahol az ország közepe van. Nulla-jel, csodaszép göcsörtös fák alatt...


egy kis fa torony, ami a kör alakú követ óvja a térképpel

és egy szép parkerdő, ahol a gyerekek futkostak az avarban, makkot gyűjtöttek, felmásztak a homokdombra, láttak vaddisznótúrást, őz lábnyomot, sőt még az erdő sűrűjébe is bemehettek.
Lacim fotózott egy szépet egy (nem hivatalos nevén) papagájvirág terméséről (most rákerestem: vaddohány vagy selyemkóró, asclepias latinul). Ez lett belőle, furdalta az oldalamat az A4-es elrendezés.