még (+gimp kérés)

Prezentálandó, hogy milyen szuper anyu vagyok. :) Három gyerek, ebédrittyentés, kreatív délután (ők gyurmáztak és festettek, én vagdaltam mindjárt mutitom, mit), kávé, uzsiztatás, közös porszívózás velük... , felmosás, még csak fél 5, és még egy scrappet is mutatok, ami ezek közben lett. :)
Ki akartam próbálni gimpben Krissz befagyott ablak trükkjét, de nekünk nincs ez a gyormaszk dolog, vagyis rétegmaszk van, csak azzal nem az jött ki végeredménynek. (lehet, h valahol rosszul vontam gyököt...) off: lécci, ha valami gimpes guru stikában olvas engem, legyen oly jó, és árulja el, hogy a fenében lehet ezt a rém bonyolultat gimppel megoldani: egyenes vonal húzása nem szabad kézzel!?!? Kösziiii!
Amit meg a tesókámnak bütyköltem gyorsban: A karácsonyi freebie dömpingben tölöttem le egy gyorsnaptárt, tk. 12 quickpage, azokba raktam képet, meg rá a cewés naptársablont, kinyomtattam, kalapáltam bele olyan lyukszegecset, vagy hogy híjják, meg kimatricáztam, hogy csillogjon, és kééész! (úgy még nincs fotó, csak a digi részét mutatom)

szánkózás

Nálunk nagy hó van, és nagy hideg. (mondjuk nem bánom, a téli szünet legyen téli!) Egyik nap elmentünk a kis cimborákkal szánkózni, ami azért különleges, hiszen itt az Alföldön nagyjából a szánkózás abban merül ki, hogy a szülő húzza maga után a becsomagolt dedeket. Na, most azért volt csúszás is!!! Ismerős apuka futott egy nagyot, majd elengete a madzagot, a picinyeim meg sikogattak, amíg a szánkó siklott!
Hideg volt, de sütött a nap, kipirultunk, minden hófehér volt, hmmm, én élveztem nagyon! :)

rózsaszín

Teljesen meglepődtem ezen a készleten. De aztán megszerettem. :) Tegnapi fa alatti képek mamiéknál.

ezerkilencszáznyolcvannyolc

Akart készülni egy sorozat életem fontos karácsonyairól. Egyenlőre csak az első darabja van kész. (Hátha lesznek nyugis napok, és akkor elkészül a többi is.)
Akkor addig is: érdekes módon nagyon kevés gyerekkori karácsonykor készült fotó. Ezen az akkori teljes család rajta van (persze az aput kivéve, aki kattintott). Talán akkor épp azért fényképeztünk, mert rendhagyó módon nem abban a szobában volt a fa, mint ahol máskor mindig.
16 éves voltam ekkor, mégis csoda volt a fa, meglepetés az ajándék. (bár gondolom, volt 1-2 blúz és pulcsi, amiken előtte megküzdöttünk a boltban az anyuval, mégis a "csinos" darab győzött...
Emlékszem arra is, hogy nagyjából eddig az időig raktuk a fára a szaloncukrot, utána tálban volt alatta. A sztori annyi, hogy előző este az anyuval meg a hugommal felkötöztük a szalonokat: egy fonál két végére egyet-egyet, majd átakasztottuk a két szék támláján nyugvó partvisnyélre. Két doboz (emlékeztek, akkor még dobozban volt a szaloncukor!) után meggörnyedve felálltunk, majd azzal a lendülettel meglöktük a széket, a partvis leesett, a rengeteg madzag összecsúszott, egy gubanc lett az egész.... :D Nos, azóta madzag nélkül ülnek a tálban. (A mi idei fánkon van szalon. Meg csokifüggeszték. Meg habkarika és mézeskalács. Csupa gyerekdolog. Mint '88-ig nálunk is.)

ajándék

Énekkaron holnap kiskarácsonyozás lesz. Szerencsém van, mert az általam húzott lánynak a testvére is énekkaros! Így titokban hozzájutottam régi fényképekhez, aztán már csak pár nap scrap, néhány éjszakányi nyomtatás, ma délelőtti festés, lyukasztás, díszítés, éééééés, íme. Biztos nem jár erre, így ti előbb láthatjátok, mint ő.
(Ez a hibridezés nagyon klassz, de rettenetesen időigényes dolog! Minden kalapom le a hagymások előtt!!)

mézes-mesés

Az eheti kihívásra a mézeskalácssütő technika órámat örökítettem meg: a három kisdeszka, három gyerek, három cipó, egyszerre minden, hogy segíteni tudjak, hogy igazságos legyen.
A másik hír: meglepetés levél Tonitól! Úgy értem igazi, papír alapú, postás-hozta levél. Amiben a kisfia, Milán saját (2,5 éves) meséje olvasható. Tündéri, és nagyon kedves meglepetés volt! Köszönöm itt is!

angyalka

Hoztam egy oldalt ma, amin Dorcikám nyújtózkodik a padon állva, hogy elérje a kapcsolót. Egy éve lassan. Ma már "simán" feléri. Persze, hogy aktualitása legyen, megangyalkáztam kicsit. :)

meglepi

(Üzenet apunak: el se olvasd, sok lesz benne a nemértem szakkifejezés!) ;)
Kedveseim, akik nyomon követtek! Lassan egy éve lesz ennek a szenvedélynek, a mindennapi gyakorlásnak, számítógéppüfölésnek, gimppel kínlódásnak, majd kiigazodásnak és megvilágosodásnak. Annyi mindent kaptam a scrap-től: a kreativításom kiélését, rengeteg megerősítést, dicséretet, elismerést, barátokat, tapasztalatokat.
Ezért hálából összeállítottam egy kis ajándékcsomagot nektek! Remélem, van köztetek olyan, aki a díszek láttán sikoltozni kezd, meg érezni a fenyő illatát, a szaloncukor zizegését, az érzést, amikor először látta meg augusztusban a karácsonyfadíszes dobozokat a spájzban.
Nagy szeretettel bütyköltem, remélem, örömet okozok vele! Szívesen megnézném, mit tudtok vele kezdeni!!
Akkor jöjjön Ő, a kis készletke:

letölthető innen

Quickpage ugyan, de nem akartalak kép nélkül hagyni benneteket! :) Sok dolgom van, rengeteget scrappelek is, de még nem mutitható! :)

még miki

Böngészgetés közben kezembe akadt ez a fotósorozat. Aktualitás is vol a héten. Hát megszületett ez az oldal. Lányocskáim egy évesen, etetőszékben ücsörögve. (a cewén már láthattátok, ide főleg az apu és a mami kedvéért teszem föl, hogy ők is gyönyörködhessenek!) :)

új ruha

Anyukám rám szólt, hogy gyűrött a csipke a bloghátteremen!! :) Úgyhogy amíg kivasalom, addig ez lesz az új ruha! (köszi érte @ginak!)

"főanyu"

Ezt az elnevezést biggyesztette rám az én életem párja, miután kineveződtem szeptemberben az óvodai szülői közösség elnökévé. (=mindenesévé...)
A meló abból áll, hogy havonta beszedem a csoportpénzt, aztán jól el is költöm mikicsomagra, karácsonyi színezőre, névnapi virágra, ajándékutalványra - persze nem saját részre! :) Emellett szerkesztem a blogot, ahol tájékoztatom a bé szülőtársakat az eseményekről, amiken aztán ők alig vesznek részt. Ez persze engem nem tántorít el, megrázom magam, és pisilek tovább szembe a széllel.
Most pl. úgy juttattam az intézményt egy extra 30 ezres bevételhez, hogy jótékonysági képeslapárusítást rendeztem. (mondanám, hogy -tünk, de a Tisztelendő úron kívül nem volt más segítségem.) Azaz elkértem minden kisgyereknek egy rajzát az óvónénitől (90 gyerek jár az oviba), ezeket egyenként beszkenneletem, majd hipphopp gimpben rittyentettem kereteket, feliratot, aztán már csak be kellett illesztgetnem mögé a beméretezett, megélesített rajzokat. Készült mindenkinek névreszóló zacskózáró is... Nyomtatás, vagdalás, zacskózá, tűzés, árusítás.
Ugye milyen jól néznek ki így egykupacon???

(LDD_ChristmasSketchbookQP, csak hogy legyen valami formája)

szülinap

Vasárnap négy évesek lettek a kislányok! :) Minden nagyszülő megjelent eme jeles napon, elhalmoztuk őket ajándékokkal, megvolt minden, amit ők kívántak is (roller és póni). Volt torta tüzijátékkal, Barni rajzolt nekik. A legszebb pillanata a napnak számomra az volt, amikor lefekvés előtt Tamarám azt mondta: anya, nagyon jó szülinap volt!

mikulás

Három évvel ezelőtt volt nálunk aktuális a cumiról való leszokás. Már mindent megpróbáltunk, ígérgettük, hogy nem veszünk többet, de semmi sem használt. Mígnem egyszer már annyira elszakadt, hogy a gumijába bele lehetett dugni a gyerek ujját!! Akkor már pedzegette, hogy ő odaadja a mikulásnak. Előző este leszakadt végleg a gumi, csak a csonk maradt. Azt kis hüppögéssel még szívta kicsit, úgy aludt el. Aztán elérkezett ötödike estéje, kikészítettük a csizmákat. Kicsi Barnuskám odament, hősiesen beledobta a cummát, és reggelre csomag volt a helyén! :) Nagyon sokáig nem hozta szóba, és mi sem kérdezgettük. Ma már magától nem emlékszik rá, hogy vlaha a cumi rabja volt!

adventi naptár

Ígértem képeket a sajátkészítésű adventi naptáunkról. Még novemberben gyűjtögettem innen ötleteket, és muszáj volt a mágneses-sütőlapos naptárt elkészítenem! Vettem mágneses nyomtatópapírt (nagyon szép fényes a felülete, de nem maszatolódik el rajta a festék, és igen élénkek rajta a színek), arra kinyomtattam kis képecskéket a scrap-gyűjteményemből. Ezekre ragasztókockával rögzítettem a számokat, a tálcára pedig megrajzoltam a "naptárt", beírva a decemberi fontos eseményeket is. Minden nap fel lehet rakni a széléről egy újabb képecskét a helyére. (na és persze naponta 10x átrendezni a szélét...) :)

adventi koszorúk

Még nem is mutattam: a piros-arany anyósoméké lett, a csokiszínű, angyalkás a miénk. Idén főleg ehető díszeket fogok rakni a fára (mézeskalács, bolti csokismézes perec, habkarika a Bergmanntól, sk szaloncukor), ehhez passzitottam a narancskarikát, fahéjat is.
Sok ötletet gyűjtöttem, majd még mutatom, mi készült el!:)

drámabemutató

Egyszer régen, még a múlt században Ritus megfertőzött engem. Megfertőzött a drámapedagógia iránti lelkesedésével. Azzal a szemlélettel, hogy lehet úgy tanítani egy (sok) gyereket, hogy ez ne fájjon neki. Hogy lehet kérdezve rávezetni őt a válaszokra. Lehet felvett szerepben valós probléma elé állítani, aminek végiggondolása majd a valós életében válik hasznára.
Elvégeztem hát én is a drámajáték-vezetői kurzust, meg aztán még sok másikat ebben a témában. Szívem csücske most is. Ha kívülálló kérezi, mit is takar ez a "dráma", mindig nehéz helyzetben vagyok. Ha azt mondom, "drámázunk", olyan, mintha azt mondanám, gyümölcsöt eszünk. Mit? Almát, banánt, kiwit, körtét, dinnyét?? Mindegyik gyümölcs! Egyik nap ezt, másik nap azt. Néha meg gyümölcssalátát. Vagy gyümölcstortát. Netán gyümölcsmártást. Értitek? Székfoglalós szabályjátékot is játszunk, meg királyi születésnapot meghívott vendégekkel, akiket cipőkkel személyesítünk meg. Kinizsi életébe és döntésébe helyezkedünk bele, máskor meg állóképben mutatjuk meg, milyen, ha megijedünk valamitől.
Most 10 fős nagycsoportos korú gyerekekkel játszom hetente. A héten nyílt foglalkozást tartottunk a szülőknek. Mindenki eljött!
A fekete bakancs katona volt a vár kapujában, a fehér szandál udvarhölgy, a rózsaszín gumicsizma a szakács, aki eperért szaladt ki a sáros kertbe (!!!), a kocsicipőcske a legkisebb királylány. A sportcipő a királyfi, aki ritkán ücsörög a trónján. Értették, hogyan mozgassák a hétköznapi cipőket az általuk kitalált szereplőként. Hoztak a királyfi születésnapjára ajándékot: kardot, csörgőt, epres sütit, focilabdát, bátorságot!
Jó volt érezni a hátunk mögött a csodálkozó szülőket, hogy jééé, miket tud ez a gyerek!