2010. május 5., szerda


A scrapbook.hu-n Ányi képéhez írtam egy hozzászólást, idemásolom: (milyen jó lenne egy tantestület, ahol a sok tannéni mind scrappes lenne, tehát alapfokon legalább köze lenne a számítógéphez és kreativ volna. Nem kéne screppelnie a gyerekekkel, de talán volna remény egy JÓ iskolára...)
HA jól tudom ő is, és még a tagok közül jó néhányan pedagógus. A kisfiam jövőre megy suliba, és én már itt parázok rajta, hogy a helyi 3 suli közül melyikbe irassam. Két egyházi, és a "nagyiskola" a választék. Kicsit látok csak bele, vannak ott tanító ismerőseim, és sajnos egyik se kecsegtet. Evangélikus oviba jár, tehát nem lenne bajom az egyházival, de sajnos azt látom, hogy 2010-ben még mindig az istenFÉLÉST tanítják, nem pedig a SZERETETet... Ettől én kiakadok mindig, mert a gyülekezetek fújnak egymásra, épp egyes papok generálják a befelé fordulást, semmi nyitottság, semmi tolerancia. Én nem hiszek abban, hogy isten szabad akaratot adott, majd a végén számon kéri, hogy amit szabadon tehettem, az neki miért nem tetszett. Én abban hiszek, hogy szeretettel és türelemmel lehet célt elérni, bármilyen téren.
Na. Suli. Ráadásul a tanítói szemüvegemmel nem csak azt látom, amit a szülőivel, hogy milyen az épület állaga, van-e tornaterem, füves udvar, jó-e a kaja, hanem pl. azt is, hogy el tudja-e képzelni a tanító néni hogy a tanári asztal ELŐTT is van élet, hogy a padok MOZGATHATÓK, hogy a csoportmunka zaja NEM fegyelmezetlenség...
Sajnos úgy tűnik, azzal kell beérnem, hogy a nagyiskolának van egy csak alsós kisépülete, ami legalább családias, a pedagógusok összetartanak és kedvesek. Valószínű, a gyerekem itt is megállja a helyét, nem kell rögtön a Rogersbe járnia, csak mert az anyja alternatív oktatás párti...
Idekívánkozik egy kép a régi-régi múltból: tantestület Töltéstaván, kedves kollégákkal, sok munkával, nem okos gyerekekkel - életem meghatározó és nagyon szép korszaka volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése