2011. január 29., szombat

titkos napló?

Tegnap Toni blogján Katalin hozzászólásában volt egy link ide, Mártához. Azóta egy évnyi bejegyzését olvastam végig, és (szerencsére) még nagyon sok van. Egyszerűen nem tudom abbahagyni az olvasást, olyan fura érzések kavarognak bennem tőle, miatta, olyan gondolatokat juttat eszembe, amikről azt hittem, nincsenek bennem. Már. Vagy még. "Semmi különös.""Csak" a mindennapokról ír és fotóz. A kommenteket el sem merem olvasni, mert a bejegyzésektől is folyton kipotyognak a könnyeim.
(Na jó. Most feljön megint a kérdés: miért publikus, hogy ez van most velem? Azt hiszem, akarok magamról írni. Tudom, hogy vannak, akik szemlesütve olvassák, mert úgy gondolják, nem illendő megtudni rólam ennyit. Pedig de. A kamasznapló titkos. De elolvasni valakiről akit szeretünk olyasmiket, amit szeretnénk tudni róla, hogy ő hogyan látja ugyanazt a világot, mint mi; hogy a közös élményekből ő mire, hogyan emlékszik, az jó! Az igazolás, az lélkesimogatás. Főleg, hogy ez nem egy titkos napló!)

4 megjegyzés:

  1. Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek.A maga helyén jó dolog egy napló legyen az titkos vagy kevésbé az.No persze a minden területen minden részletre ráláttató szellemi exhibicionista blogokkal már nem feltétlen értek egyet.Mert ugye ki tudja ki is olvasgat a túloldalon.Természetesen tudom hogy nem ilyenre gondoltál.Ez csak a véleményem volt a felvetett témára.

    VálaszTörlés
  2. annyira jó érzés, hogy vannak ilyen jól és szépen gondolkodó emberek, mint Te is kedvesFlorci:))
    ezért olvasok blogokat:))

    VálaszTörlés
  3. Visszatérek, mert muszáj még elmondanom valamit (ismét az események egybeesése:
    nem titkos senki blogja, mindenki olvashatja, ezzel tisztában van szerintem mindenki,
    De
    de nem gondolom, hogy azért írunk blogot, hogy tessen valaki(k)nek, sőt, hogy jobban, mint a többi és ezzel díjakat érjek el.

    Nem tudom, érdekelne a véleményed, hiogy mi van, ha váratlanul egy eddig teljesen ismeretlentől úgy mellesleg "kedvenc" díjat kapsz.


    Nekem ez nem megy...

    VálaszTörlés
  4. Úgy látszik, pedagógus-betegség, hogy "íráskényszerünk" van:-))) Nem írnék titkos naplót, mert nem hiszem, hogy a gyerekeimnek majd, ha már nem leszek, olyan dolgokkal kellene találkozniuk, amivel kapcsolatban nem tehetnének fel kérdéseket. Azt azonban nem bánom, hogy időnként kiírom magamból a "világlátásom":-) Akárhogy is gondolkozom, nálam minden a KIS HERCEGRE vezethető vissza!!!
    Sok-sok sikert kívánok Neked! .. és magam is köszönöm Kreatívhit megjegyzését!!

    VálaszTörlés