Hála

Tudom, sokan idegenkednek a külföldi ünnepek átvételétől; én nem mindegyikkel vagyok így. Pl. a mi nemzetünknek is jót tenne, ha időnként tartana hálaadás napját. Mondjuk mi nem az ősöknek lennénk ilyenkor hálásak (bár nekik se lehetünk eléggé), hanem számba vehetnénk, mennyire gazdagok is vagyunk! Ép testünk, ép szellemünk, családunk, fedél a fejünk felett, több ingóságunk, mint ami egy kisbőröndbe belefér, munkánk, szomszédunk, mosogatnivalónk. Ami azt jelenti, hogy ételünk, vizünk, valakink, akit jóllakattunk.
Egy kis csoport, akikkel együtt énekelhetünk. Pl. ezt a kis dalt M.G. Schneidertől:

Hála, hogy újra itt a reggel, hála, hogy éjre nappal jő
Hála, hogy minden órám gondját elhordozza ő.
Hála, barátért, testvérszívért, hála mindenkiért neked,
Hála, hogy minden embert átfog nagy szereteted.
Hála, a munka áldásáért, hála a boldog percekért,
Hála, hogy adtál dalt és fényt és adtál szép zenét.
Hála, hogy olykor bánat támad, hála, hogy jó szó jut nekem,
Hála, hogy minden bántást, sértést elfeledhetek.
Hála, hogy örök irgalmadnak nincs határa Istenem,
Hála, hogy szívem hálát adhat most és szüntelen.

alkotás

Egy kis buzdítás magamnak (meg persze mindenkinek, aki érti), cewe videoscrap alkalmából, Mörjike Lavander Friends készletével.

Jocó

szeretettel és köszönettel: mert szeret minket, és mert szereti a barátnőmet!!!

Manópapa

hétvégén leült malmozni a Barnussal. 6 éve vár erre, hogy végre akkora legyen, hogy "értelmes" dologokat lehessen vele csinálni. Jó volt látni őket!

Fűtés és buli

A nagy hírhez, hogy van kályhánk, és hogy használjuk is - készült egy gyors oldal, amint apa hasalva követi nyomon a lángok alakulását. :)

Adós vagyok a Halloween bulis képekkel is. Amint szeptemberben a sulinyitókor megbeszéltük, Adri rendezte. Nagyon klassz volt, 11 gyerek, rengeteg gumicukor, meglepetésvendégként pedig a volt óvónénijük. SZuperül sikerült. A legjobban azt szerettem benne, hogy ebben a szerelésben vezethettem! ;)

Lovastábor

Barni (6,5) rajza Tündérről és Szabináról:

Halogatom az írást, várom napok - hetek - óta, hogy minden körülmény együtt legyen. Hogy legyen kész oldal a fotóval, aminek kapcsán le lhete írni a történést, hogy legyen nyugalom, hogy legyen csönd, hogy legyen ihlet. Hát most egyik sincs. :) Viszont reggel kaptam valamit. Egy pillanatot, amikor kívülről láttam magunkat. És nagyon tetszett, amit láttam! Pontosan olyan reggel volt, aminek a leírását ha egy külföldi blogon olvasom egy honfitársam tollából, irigyelném, hogy no persze OTT könnyű, NEKI egyszerű, NÁLUNK ezt nem lehetne. Pedig semmi extra nem volt, és mégis. Őszi szünet van, apukájuk is szabadságon: közösen keltünk. Amolyan noszogatós, vedd már a ruhád, futás fésülködni, még mindig nincs rajtad sapka -típusú reggel volt. Amikor mind a hárman jól beöltözve indultak ki a kocsihoz, akkor pillantottam meg magunkat. Lovastáborba mennek. Egy ködös reggelen, amikor bele lehet nézni a napkorongba. Amikor látszik a leheletünk. Amikor a tanya bejáróját majdnem elhagyjuk, annyira nem látni az orrrunkig se. Ilyesmi csak azokkal a német gyerekekkel történik, akiket énekkaros vendégfogadáskor megismerünk. Ilyesmi nem jellemző ránk. Hogy felkeljünk, felkerekedjünk, és ez természetes legyen. Estére pedig befűtöttünk a kályhánkba. Igaz, hogy telefonos kapcsolatban voltunk velük, de mégis, nem mi voltunk már a gyerekek, akiknek az apukája begyújt, hanem a mi gyerekeink izgultak, hogy sikerül-e. MI nagyon-nagyon szerencsések vagyunk!!!