Hála

Tudom, sokan idegenkednek a külföldi ünnepek átvételétől; én nem mindegyikkel vagyok így. Pl. a mi nemzetünknek is jót tenne, ha időnként tartana hálaadás napját. Mondjuk mi nem az ősöknek lennénk ilyenkor hálásak (bár nekik se lehetünk eléggé), hanem számba vehetnénk, mennyire gazdagok is vagyunk! Ép testünk, ép szellemünk, családunk, fedél a fejünk felett, több ingóságunk, mint ami egy kisbőröndbe belefér, munkánk, szomszédunk, mosogatnivalónk. Ami azt jelenti, hogy ételünk, vizünk, valakink, akit jóllakattunk.
Egy kis csoport, akikkel együtt énekelhetünk. Pl. ezt a kis dalt M.G. Schneidertől:

Hála, hogy újra itt a reggel, hála, hogy éjre nappal jő
Hála, hogy minden órám gondját elhordozza ő.
Hála, barátért, testvérszívért, hála mindenkiért neked,
Hála, hogy minden embert átfog nagy szereteted.
Hála, a munka áldásáért, hála a boldog percekért,
Hála, hogy adtál dalt és fényt és adtál szép zenét.
Hála, hogy olykor bánat támad, hála, hogy jó szó jut nekem,
Hála, hogy minden bántást, sértést elfeledhetek.
Hála, hogy örök irgalmadnak nincs határa Istenem,
Hála, hogy szívem hálát adhat most és szüntelen.