Búcsútál

Az olyan, mint a komatál. :) Vagy a hánytál... :D :D Na jó, nem vicceskedem el. Holnap búcsúztatjuk az egyik óvó néninket, akit a lányok nagyon szerettek/nek. A gyesen lévő kollegina helyett vette át a csoportot 2,5 éve, szóval hiányozni fog nagyon. A lelkes, ám magukat nótóriusan kétbalkezesnek valló anyatársak hálásan beleegyeztek, hogy megvalósítsuk EZT az ötletet.
Úgyhogy vettem porcelánfestéket (még sose csináltam ilyesmit, mindig féltem tőle, ráadásul én rajzolni egyáltalán nem tudok, nemhogy festeni...), kis oviskák ujját titokban bekenytük, lenyomtattuk, majd rácsináltam az arcoskákat, név, dekorácijó, kisütés, és ilyen lett:



Persze tőlünk is kap személyes ajándékot, nem fogjátok kitalálni: egy albumkát! ;) Összeválogattam róluk egy csomó oviban készült fotót, meg rajzoltak, a kis kártyák hátuljára idézetek kerültek, meg az, hogy mit szeretnek az óvó néniben. ("Hogy mindig megölel és jót akar nekünk" -Dorka, "Hogy oly sok vidámság van a szívében" -Tami)









Remélem, örülni fog mindkettőnek, szívünk-lelkünk benne van. Nagy sírásoknak nézünk elébe...