17 éve vagyunk barátok. Pedig többen nem hitték, hogy ha nem leszünk majd kollégák, akkor is megmarad köztünk ez a kapocs. Megmaradt... Pedig már nemcsak egy helyen nem dolgozunk, de egy városban sem lakunk. Örök hálával tartozunk (kezdetektől) a telefon feltalálójának: Éjjel kettőkor szerelmi bánat miatt, délután gyerekfelvigyázásért, szombaton egy receptért, színház után kritikát mondani...
Sms-ben mondtam el neki, hogy megszületett a kisfiunk, hogy ikreket várok.
Persze a táborokat személyesen találtuk ki, és vezettük le. Igen, betekertünk egy fát befestett lepedővel. Meg tutajt barkácsoltunk, és a partról rettegtünk, nehogy valamelyik gyerek beleessen a tóba. És én voltam az esküvői tanúja, ő meg a kislányom keresztanyja, meg még annyi minden...
Ma meg szülinapja van, és nem mondom meg, hányadik, mert bulit se akart ez alkalomból, és ez nem is az ajándéka még (az szupertitkos és lassan készülő...), de akkor is ország világ előtt:
ISTEN ÉLTESSEN RITUS!!! A 170.-t még szeretném együtt! Jó?
Klassz! Isten éltesse a barátnődet! Tényleg ilyen egy jó barátság!
VálaszTörlés