Mostanában megint tapasztalom, mennyire működik a "kérj és megadatik"! Épp csak feltettem múltkor a kérdést, már jött is a válasz. Bogozgatom azóta is...
A legutóbbi meg valahogy úgy hangzott a pünkösdi istentisztelet után, hogy vajon a fiatal generációs papok még mindig hittel hisznek a haragvó atyaistenben, aki, ha nem teljesítjük a kívánságait, elvárásait, akkor a pokol bugyraiba száműz bennünket? A választ épp tőle, a tisztelendő úrtól kaptam. Egy könyvet nyomott a kezembe 4 nappal a kérdés után. -Elhoztam! -Mi ez? -Nem neked ígértem? -Nem! De szivesen elolvasom!
"Tévedésből" :) került a kezembe. Nem hallottam róla, pedig ahogy utána néztem, híres bestseller. 2 nap alatt kiolvastam, és most megosztom veletek, hogy Ti is elolvashassátok. Nekem olyan nagy szerencsém van ezzel kapcsolatban, hogy azt mondhatom, nem volt benne újdonság számomra. Pontosabban nem az volt az újdonság, hogy Isten szeret mindnyájunkat. Akármilyenek vagyunk, és akár mit csinálunk. Hanem az, hogy az az ember, akitől kölcsön kaptam, aki az én generációmhoz tartozik, akinek a szavára sokan figyelnek, aki hajlandó szembe menni az áramlatokkal, és akit én "különösen kedvelek", TUDJA, hogy mi az igazság. És ez elég mosolygást ad nekem most hosszú időre!

Többet megtudhattok a könyvről a www.immanuel.hu oldalon.

Rainbow szép, visszafogott templétjéhez a lányok ovis képét használtam fel. Kipróbáltam Ányi vintage action-jét, amitől kicsit ilyen lilás lett. Emiatt átszineztem Janka Fancysummer cseresznyés papírjait. A hátteret nagyon nehezen találtam meg hozzá. Az összhatás tetszik nekem, de olyan, mintha nem én csináltam volna.

Adós vagyok a múlt vasárnapi esemény beszámolójával. Kis szomszédunkat, Pannit kereszteltük, utána fergeteges kertiparty volt estig. A gyerekek tortáztak, futkostak, motoroztak, előkerült a mongol íj is, amit mind kipróbáltunk. (Már múlik a véraláfutás az alkaromon...) :) Megismerkedtünk Peti és Erzsike családjával is, mindnyájan annyira kedvesek, közvetlenek voltak velünk. Nagyon nyugodt, boldog nap volt!

Janka FancySummer készlete engem is megihletett. Ráadásul sok kihívás van most apák napjára is, így két legyet ütöttem egy csapásra. :)
A képen apukám és én vagyunk a Balatonban. 4 éves vagyok rajta, akkor tanított meg úszni. (most a lányaim ekkorák kishíján...) Emlékszem, amikor a kép készült. Emlékszem, ahogy ráhasaltam a karjára, és tudtam, hogy biztonságban vagyok. Akkoriban egy ezüst érmét hordott a nyakában vastag, lapos láncon. Nagyon szerettem azt a hangot, ahogy megcsörrent. (A szerelmem nyakában lévő láncnak ugyanilyen hangja van...)

(És figyelitek! Az apu felirat köré én saját gimpileg tettem a "matricakeretet"! :) )

Mutizok a fotókönyvből! Kicsi rá az esély, hogy az ünnepeltek bekukkantanak ide, de azért még nem árulok el mindent! :)
Apu első kocsija egy DKW volt. A nyolcvanas években vette egy gyerekkori -Kanadába szakadt - barátja apukájától. Már akkor majdnem veterán volt. Frédinek hívtuk, és CN-1105 volt a rendszáma.
Szürke, fehér tetővel, elefánt ablakokkal, sport ülésekkel. Emiatt pl. elöl sem volt benne biztonsági öv. Egyszer mégis megmentette az életünket. Az akkori Csehszlovákiába indultunk nyaralni négyen, anyu, apu, hugom és én. Hetedikes voltam. Épp átértünk a határon, amikor egy trabi indexelés nélkül balra fordult előttünk... Megpördültünk, fejre álltunk, megijedtünk. Az autó tetejét ki kellett kalapálni, az utat vonattal folytatni, ezen kívül semmi bajunk nem történt!
Köszönjük Frédi, hogy annyi évig fuvaroztál bennünket! (Remélem, megbecsült öregkora van valami gyűjtőnél!)

(Lehetne cizellálni, mint scrap oldalt, de tudjátok, fotókönyv, rövid határidő, kiéégés, ilyesmik. :D )

Megkaptam Jumától a "Hatodik képed" játékra a felhívást. Úgy örültem neki! :) A scrapbook.hu-n található. Igencsak korai alkotás, anyukám szülinapjára készült idén januárban. Alig pár napja vágtam akkor bele a scrappelésbe, és a cewéről töltögettem le freebie-ket. Az "Én apám" készlet nagyon passzolt a fotóhoz, ami anyukám apukáját ábrázolja húszévesen. Sajnos én nem ismertem őt, a hatvanas években halt meg. Ezért fura is azt mondanom, hogy a nagypapám, hiszen egy fiatalember...
Az oldal vállalható számomra most is, bár amikor készült a legfontosabb leckét még nem sajátítottam el - bizony, nincs rajta árnyék! Azt sem tudtam még akkor, hogy nem csak jpg-ben kell elmenteni, hiszen így már nem javítható. A formátuma sem négyzetes. Mégis jó ránézni, elsősorban a sok kép alatti papírtól, ami nem saját. De a legalsóra én tettem rá! :)
Jó visszanézni, és kihúzni magam, hogy már mi mindent megtanultam azóta! :)

Több mint egy hete nincs bejegyzés - ez persze nem azt jelenti, hogy nem ülök éjfélig a gép előtt! :)
Készül egy fotókönyv ajándékba, részletek 2 hét múlva, addig titok! :)
Tényleg igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert, most aztán gyakorolok, már álmomban is rétegmaszkot adok hozzá, kivágok, pakolok, feliratot gyártok.
Kész vannak az ovis fotók, abból teszek most föl, aztán biztos lesz belőlük oldal is.

Kovaxka kihívására barkácsoltam valamit, aztán jobban elolvastam a kiírást, ami pancsolós képet említ... Nos, ha csak olyat lehet, majd csinálok olyat is, de ez azért kikerül ide, hátha másnak is tetszik. :)

Elkészült a második napról is az összefoglaló: két röpke órára elállt az eső. Ezt használtuk ki egy közös családi játszóterezésre. Nagyokat nevettünk, a gyerekek kipróbálták a kötélpályát is: nagyon bátran csúsztak át a pocsolya fölött!
Olyan megnyugtatóan boldogító érzés volt, hogy együtt vagyunk.

Nagyon kellemes hétvégénk volt, elmentünk családilag wellneszezni. Tiszta szerencse, hogy meleg termálfürdő volt, mert az eső rendületlenül szakadt... A pancsolást viszont nagyon élveztük. :)

(Template005Domipagedeganche, Dreamfulfilled_Surff1sUp Kit, GM_M&M Alpha)

Virágzik az akác. Ilyenkor ki kell mennem valami zöldbe, letépni egy-egy fürtöt, és méhecske módjára kiszopogatni a virágból a nektárt.
Mindenkinek napsütéses, virágillatú, mosolygós hétvégét kívánok! :)

(A kézyrásos papír nem tudom honnan való, arra akácvirágos rávetítés, Nathan Design levél, DBDSpatty virág, TanyaCC keret)

A cewe 51. heti kihívása a bébikről szól. Apropója Krissz unokájának megszületése, akinek boldog, hosszú életet kívánok!
A lányok 1 naposan láthatók rajta, az inkubátorban fekszenek 33 hetesen. Szerencsére semmi bajuk nem volt, csak picik voltak, és 25 kórházi nap után már itthon is voltunk.
Készült C_Abraham papírra, ii_everpure keretével.

Kaptam egy kedves ajándékot LaceE-tól! Furcsa magamat látni egy nem általam készített oldalon. :)
Köszönöm, meg a sok segítő kritikát is!

Történt mostanában egy kis önbizalomnövelő esemény az életemben. :) Készült róla egy oldal.

Elkészült az ugrálóváras kép is, szeretettel Maminak, aki rendes és nyomon követ! :))

Szombaton Abonyban voltunk a magánállatkertben. Nem volt túl jó idő, de a gyerkek szuperek voltak!! Nem nyafogtak, nem akartak mindig mást, élvezték, hogy a patásokat etetni is lehetett. Volt légvár is (készül róla oldal), meg ebédelni is elmentünk. Nagyon büszke voltam rájuk, mindenhol udvariasan köszöntek, szót fogadtak nekünk.
Az állatkertben nekem a víziló tetszett legjobban. Azt írta a tábla, hogy akár 50 évig is élhet. Jó belegondolni, hogy akár az unokáimat is elvihetem majd megnézni! :)
Íme egy oldal róla JI templétjével és BG Africa papírjaival.

MI IS... :)

A képet Barni fotózta, szerintem nagyon jól sikerült. Összezöldültünk, aztán erről eszembe jutott, hogy mással is előfordul ilyesmi scrappes berkekben, hát ezért ez a címe. ;)
Sokat kínlódtam vele, Beszteri Template6-os sablonjával készült, de egyszerűen nem lehetett jpg-ben menteni. Végül rájöttem, h magát a sablont nem hagyja, így az egészet meg kellett csinálni újra anélkül. Van még rajta B2N2S-virág, UpUpAndAway papír meg ez a kedvenc mezősöm.
Széna-szalma, igen, nem... :)

(Dreamfulfilled_SeaBreeze készlet)
Hugocskám látható rajta a poreci kikötőben a tavalyi nyaraláskor. Olyan lett a hálótól, mint egy sellő. :)

Nem bírom abbahagyni a pöttyöst. Totál semmi köze az epreknek a képhez, de olyan cuki ez a keret. A képen a tesómmal annyi idősen, mint most az én lányaim...

(Kuznyec365_template, papírok a gyűjteményből, üveggolyók storeide-től)
Szomszédoltunk, Tami és kis barátnője Polli macigoltak. Nagyokat kacagtak, főleg amikor a gumi jegesmaci megadta magát és kidőlt alóluk. :)

Tamarám (3,5) ragasztotta tegnap az oviban. Az óvónéni azt mondja, még a nyelvét is kidugta, úgy dolgozott!

Barnusról is készült ma egy oldal, Ányi klassz Lipóti nyár c. oldalát lifteltem. Úgy néz ki rajta, mint egy építésvezető. :)

Beszteri szép sablonját muszáj volt kipróbálni. Dorka úgy megfeledkezett magáról az anyáknapi műsor közben, hogy totál nőcisen ücsörgött a kisszéken. :)

A szülinapi ajándékokról készült egy kis összefoglaló, hogy a tesóm láthassa! :)

(Timo sablon, cewe anyáknapi készlet)

A scrapbook.hu-n Ányi képéhez írtam egy hozzászólást, idemásolom: (milyen jó lenne egy tantestület, ahol a sok tannéni mind scrappes lenne, tehát alapfokon legalább köze lenne a számítógéphez és kreativ volna. Nem kéne screppelnie a gyerekekkel, de talán volna remény egy JÓ iskolára...)
HA jól tudom ő is, és még a tagok közül jó néhányan pedagógus. A kisfiam jövőre megy suliba, és én már itt parázok rajta, hogy a helyi 3 suli közül melyikbe irassam. Két egyházi, és a "nagyiskola" a választék. Kicsit látok csak bele, vannak ott tanító ismerőseim, és sajnos egyik se kecsegtet. Evangélikus oviba jár, tehát nem lenne bajom az egyházival, de sajnos azt látom, hogy 2010-ben még mindig az istenFÉLÉST tanítják, nem pedig a SZERETETet... Ettől én kiakadok mindig, mert a gyülekezetek fújnak egymásra, épp egyes papok generálják a befelé fordulást, semmi nyitottság, semmi tolerancia. Én nem hiszek abban, hogy isten szabad akaratot adott, majd a végén számon kéri, hogy amit szabadon tehettem, az neki miért nem tetszett. Én abban hiszek, hogy szeretettel és türelemmel lehet célt elérni, bármilyen téren.
Na. Suli. Ráadásul a tanítói szemüvegemmel nem csak azt látom, amit a szülőivel, hogy milyen az épület állaga, van-e tornaterem, füves udvar, jó-e a kaja, hanem pl. azt is, hogy el tudja-e képzelni a tanító néni hogy a tanári asztal ELŐTT is van élet, hogy a padok MOZGATHATÓK, hogy a csoportmunka zaja NEM fegyelmezetlenség...
Sajnos úgy tűnik, azzal kell beérnem, hogy a nagyiskolának van egy csak alsós kisépülete, ami legalább családias, a pedagógusok összetartanak és kedvesek. Valószínű, a gyerekem itt is megállja a helyét, nem kell rögtön a Rogersbe járnia, csak mert az anyja alternatív oktatás párti...
Idekívánkozik egy kép a régi-régi múltból: tantestület Töltéstaván, kedves kollégákkal, sok munkával, nem okos gyerekekkel - életem meghatározó és nagyon szép korszaka volt.

(BDS Collaboratf_Exotic_Trip Kit)
Egy régi tervet sikerült ma megvalósítani. Egy régi, de mindig barátságról. A kép Tunéziában készült 2000 szilveszterén. Nagyon tükrözi azt, amilyenek akkor voltunk. Gondtalanok, tele várakozással, tervekkel. Azóta sikerült ezekből sokat megvalósítani. Akkoriban hetente találkoztunk, mostanában nagyon ritkán. De egész biztos, hogy nem ez az első életünk, amikor közel voltunk egymáshoz.

A másik kezemmel ezt az összefoglalót dobtam össze Rainbow templétjével. (nem ez volt az utolsó munkám vele, nagggyon megkönnyíti a dolgom!)
Kipucoltuk az ikertolit, a két libuska meg egymást tologatta benne. :o) És felháborodottan mondták, hogy ha hátradőlnek, kilóg fönt a fejük!
(A kocsi eladó, ha valakit érdekel! Egy mozdulattal összecsukható, könnyű, mi nagyon szerettük.)

Egy "félkezes" Storeide keretével; ezermillió freebiet töltöttem le tőle innen.

Ismét hétvége, ismét szuper idő, bent se voltunk a lakásban. Pedig akarok a szülinapi ajándékokról egy kis összefoglalót gimpezni. Talán hétfőn sikerül.
Holnap anyáknapja, két képpel készültem. Az egyiken Barnim látható fél évesen, ahogy belealszik a szopiba.
A másikon a nagyikám, amilyennek én ismertem. Meg az a dal, amitől mindig, mindenhol bőgni kell...